A kellemes maredsous-i ebédet követően elindultunk napunk utolsó állomására, Belgium, és mondhatni egész Európa fővárosába: Brüsszelbe.
Másfél órás utazást követően, fáradtan, de izgatottan szálltam le a buszról. Nagyon vártam már a napnak ezt a részét, hiszen végre elindulhattunk felfedezni a fővárost. Előtte azonban el kellett foglalnunk a szállást. Egy nagyon barátságos szállodában voltuk, név szerint a Bedford Hotel & Congress Centre-ben, mely a főtértől csupán pár percre helyezkedik el. A szobába érve gyorsan letettük a csomagokat, majd elindultunk megkeresni a főbb nevezetességeket. A főváros közigazgatásában egyébként az az érdekes, hogy Brüsszel, mint város, csupán egy része a Brüsszel fővárosi régiónak, s míg előbbi 176 000 lakossal rendelkezik, addig a régió lakossága 1 150 000 főt számlál.
Első utunk a Bourse, azaz a tőzsde épületéhez vezetett, melyet egy, a 13. században épült kolostor helyére emeltek. Az épület előtti téren utcazenészek biztosították a hangulatot egy kellemes sétához, a lépcsőkön pedig rengeteg ember beszélgetett.
A Bourse (tőzsde) épülete
Innen már látni lehetett a Grand-Place, azaz a főtér épületeinek tornyait. Egy rövid séta után teljes pompájában is megcsodálhattuk a teret. Hatalmas épületek vettek minket körül, igazi nagyvárosi hangulatot teremtve. Sokan sütkéreztek a köves burkolaton üldögélve, míg mások egy kávé melett gyönyörködtek a térben, mely 1998 óta az UNESCO Világörökség része. Talán nem is hinné az ember, de régen a tér helyén mocsaras terület volt, melynek lecsapolása után vált a tér a város (először kereskedelmi) központjává. A Városháza mellett kaptak helyet a céhek központi épületei, melyek ma már nagyrészt múzeumként működnek. A teret esténként ki is világítják, ami arra ösztönzi az embert, hogy ilyenkor is kukkantson be oda.
A Grand-Place-től pár lépésnyire található a Manekken Pis, a pisilő kisfiú szobra. Több legenda is kapcsolódik a szobrocskához. Az egyik szerint egy kisfiú azzal mentette meg a várost, hogy levizelte a városfal alá helyezett bomba gyújtózsinórját. Ez Brüsszel egyik legismertebb látványossága, ezért engem igazán meglepett, hogy a szobor mindössze 58 cm, így ha nem figyel az ember, akkor könnyen elsétálhat mellette (velem is ez történt először).
Manneken Pis
Vacsorázni visszamentünk a Grand-Place-re, egy barátságos étterembe. Megkóstoltuk a belga sült krumplit, mely mind vastagságában, mind a készítés módjában eltér attól, amit Magyarországon megszokhattunk. A szeletek vastagabbak, a sütésnek pedig két fázisa van. Először alacsonyabb hőfokon elősütik, majd hagyják hűlni, végül magasabb hőfokon ropogósra sütik, ráadásul zsírban.
Vacsora után kicsit messzebbre merészkedtünk. Megcsodáltuk a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház nyugati homlokzatát, majd átsétáltunk a Le Quartier Royal (királyi negyed) városrészbe. Itt található többek közt a királyi palota és a Parc de Bruxelles is, melyben időztünk egy kicsit. Igazán rendezett, tiszta parkról van szó, melyből egy gyönyörű, díszes kapun át lehet a királyi palota előtti térre lépni. Különösen tetszett ezen a környéken, hogy az utak macskakővel borítottak voltak, ezzel is erősítve az emberben azt az érzést, hogy éppen a királyi negyedben jár. Innen egyébként nincs messze az Európai Parlament épülete sem. Mivel már kezdett besötétedni, elindultunk a szálloda irányába.
Másnap reggel, ugyan csak a csapat egy kisebb részével, de villamosra szálltunk, hogy eljussunk az Atomiumhoz, mely a vas térbencentált köbös fémrácsát jeleníti meg, óriási nagyításban. Tetejéről az egész várost látni lehet. Az 1958-as brüsszeli világkiállításra építették, eredetileg fél évig állt volna, ez idő alatt azonban akkora népszerűségre tett szert, hogy úgy döntöttek, végleg a helyén marad. Brüsszelben egyébként a villamosok a belváros területén a föld alatt járnak (nagyjából olyan mélységben, mint a budapesti Földalatti), majd onnan kiérve mennek fel a felszínre. Körülbelül fél órát utaztunk az Atomiumig. Sajnos idő hiányában csak kivülről tudtuk megcsodálni, de innen is fantasztikus látványt nyújt. Napos időnk volt aznap, így az egész építmény gyönyörűen csillogott a napfényben. A 9 acélgömb hatalmas gömbtükörként viselkedett, mindegyikben látni lehetett a környék elmosodótt képét. Az egész utazás során ez volt, ami a legjobban tetszett nekem, így remélem, hogy a közeljövőben lesz alkalmam visszamenni ide, és végigjárni a gömböket. Előtte található egy, kb. 2 méter magas “be.Welcome” felirat, ami szerintem nagyon ötletes. A betűk tetejére fel is lehet mászni, amit persze én is megtettem.
Mivel sürgetett minket az idő, a közelben található Mini Európa Parkhoz sem tudtunk elmenni, indulni kellett vissza. Ezek után következett az egyik legizgalmasabb program: ellátogattunk az Európai Parlamentbe.
A “Belgiumi utazás” első része itt olvasható.
Folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: