Idén májusban, a Magyar Templeton Program keretében, Gál Kinga képviselőasszony meghívására, lehetőségem adódott ellátogatni egy csodálatos országba: Belgiumba.
Május 25-én, hajnali fél négykor, álmosan, de izgatottan indultunk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. A Fellow-k közül 13-an vettünk részt az utazáson, a csapat a Terminálban gyülekezett. A Wizz Air járatával utaztunk, a gépünk 6:10-kor indult. Nagyon izgatott voltam, alig vártam a felszállást, hiszen ez volt életem első repülése. Az előző esti vihar ellenére derűs időnk volt, így mikor elhagytuk a felszállópályát, gyönyörű kilátás nyílott Budapestre.
Kilátás Budapestre
Engem személy szerint igazán meglepett, hogy a felszállás után még percekig könnyen kivehetőek voltak az utcák, a nagyobb épületek és a hidak is. Azonban ami leginkább tetszett, az a Margitsziget volt, felülnézetből. Ahogy telt az idő -és mi is egyre magasabban repültünk- kezdtek eltűnni a települések, végül már csak felhőket láttunk magunk alatt.
A vártnál kicsit hamarabb értünk a Charleroi Repülőtérre. Innen busszal indultunk Dinant-ba, a Maas folyó partján fekvő, 13 000 lelkes, csodálatos kisvárosba. Mikor leszálltunk a buszról, mindenki kapott egy péksüteményt. Nem igazán szeretem az ilyesmiket, de erről egy rossz szavam sem lehet. A belseje tele volt töltelékkel, a tésztának is egészen más íze volt, mint itthon. Miközben megreggeliztünk, lassan átsétáltunk a hídon, ami a dinant-i Notre Dame-hoz, azaz a Miasszonyunknak szentelt katedrálishoz vezetett. Az épület szinte beleépült a mögötte magasodó sziklába, így egészen különleges látványt nyújt.
Miasszonyunknak szentelt katedrális
Az ajtón belépve nekem először az apró részletességgel kidolgozott ablakok tetszettek meg, melyeken kellemes színekben szűrődik át a fény. Az ablakok színességének és a falak szürkeségének köszönhetően a templomnak igazán különleges hangulata van.
Miután megcsodáltuk a katedrálist, a Citadellára vezetett az utunk. Mi libegővel mentünk fel, de a bátrabbak egy hosszú lépcsősoron is nekiindulhatnak. Ahogy kiszálltunk a kabinból, fantasztikus kilátás fogadott minket. A Citadella tetejéről gyönyörűen be lehet látni a vidéket és a várost is.
A Citadellán található egy múzeum is. Az első szobák számomra nem igazán voltak érdekesek, többek között fegyvereket és szobrokat lehetett ott látni. Azonban a kiállítás végéhez közeledve, egy meglepetés fogadja a látogatókat. Egy sötét szoba következik, melyhez közeledve lövések hallatszódnak. Ahogy végigsétáltunk rajta, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy háború kellős közepébe csöppentünk volna. Mellettünk halottakat ábrázoló szobrok, maszkos alakok, szűk kőfolyosó és félhomály. A háttérből pedig lövések sorozatát hallhattuk. A folyosó végén egy csigalépcső fogadott, melyen -ahogy lefele haladtunk- egyre ferdébbek lettek a lépcsőfokok. Először véletlennek hittem, de aztán láttam, hogy az előttem lévők a korlátba kapaszkodva próbálnak végigmenni a következő folyosón. Ekkor már sejtettük, hogy mi következik. Az előttünk álló folyosó ferde kőpadlóval készült, középen egy kicsi tóval. A kijárathoz vezető út megkerülte a vizet, nagyon furcsa érzés volt végigmenni rajta, minduntalan a korlátba kapaszkodtunk és nevettünk magunkon. Lassan átjutottunk a szobán, kimentünk az ajtón, és leültünk egy kicsit pihenni.
Nemsokára visszaindultunk a libegőhöz, majd, ahogy leértünk és közeledtünk a hídhoz, észrevettem, hogy a szélén sorban, mindkét oldalon szaxofonok állnak, egy-egy európai ország zászlajával együtt. Dinant-ban született ugyanis Adolphe Sax, a szaxofon feltalálója, ezért a hangszer több helyen is feltűnik a városkában. A hídon állók európai országok ajándékai, különböző színekben díszelegnek.
Szaxofon a hídon
Ezek után Maredsous felé vettük az irányt, mely kb. 20 km-re található Dinant-tól. Itt először az apátságot tekintettük meg. A templom ugyan itt is szép volt, de a Miasszonyunknak szentelt katedrális épülete engem sokkal inkább lenyűgözött. Persze ennek is voltak díszes ablakai, és az apátság folyosói is igazán kellemesek voltak, összességében a dinant-i nekem jobban tetszett.
Miután körbejártuk az épületet, egy kellemes étteremben ebédeltünk az apátság mellett. A felnőttek 3-féle sört kóstolhattak meg, egy 6, egy 8, és egy 10 fokosat, ezek mellé szendvics és sajtkóstoló is járt. A finom ebéd után pedig visszaültünk a buszba, és elindultunk Belgium és az Európai Unió fővárosába: Brüsszelbe.
Folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: